00

Sziasztok! Megérkeztem a prológussal, nagyon igyekeztem, hogy olyan legyen, hogy elbírjátok képzelni, remélem, sikerült! A főszereplő fiú családneve Raystone, szóval az az utolsó mondatban, hogy ezt megmagyarázzam. Őszintén bízom benne, hogy tetszeni fog, és várom a visszajelzéseiteket - legyen az akár pozitív, akár negatív. Jó olvasást kívánok, és szeretném veletek közölni, hogy fantasztikusak vagytok, még rész sem volt fenn, és máris +50 olvasóm van! Imádlak titeket, ti vagytok a legjobbak! <3

Amelia Finnick

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Prológus

A hideg utcán a cipő sarkának kopogása visszhangzott. A fagyos téli este csak egy lélek vágott keresztül a kis, sötét utcán, de ő is sietett. Mikor kifújta a levegőt, az páraként látszott, olyan volt mint a cigaretta füst.

a j á n l o t t  z e n e 

Körülnézett, mielőtt lelépett a járdáról, átfutott a túloldalra, majd hangos csörömpöléssel a táskájában kutatott. Mikor megtalálta, amit keresett az utcai lámpa halovány fényében megkereste azt a kulcsot, ami az ajtót nyitja. Finoman becsúsztatta a  zárba, majd elfordította. Lenyomta a kilincset, és kitárta  az ajtót. Összerezzent, mikor hallotta, hogy az ajtó nyikorog egyet, majd gyorsan kirántotta a kulcsot a zárból, és visszazárta az ajtót. Szeme még nem szokott hozzá a sötétséghez, ami a szobában fogadta. Tapogatózva haladt előre, lábujjhegyen lépkedve, lélegzetét visszafojtva. Apró sikkantást hallatott, mikor valami hozzáért a lábához, alaptalanul, csak a macskájuk simult hozzá. Lehajolt és a kezébe kapta, majd folytatta útját a lépcső felé, hogy elérje a szobáját, ami menedéket fog nyújtani számukra. 

Csak hogy ez éppen nem sikerült. A nappaliból kiszűrődő tévé zaja egyszeriben megszűnt. Egy alak közeledett kifele. Kezéből kiesett a whisky-s üveg, és hangos csörömpöléssel ezer darabra tört a padlón. A lépcső felé lépkedő alak tágra nyílt szemmel meredt az előtte álló pocakos férfira, és mikor kinyitotta az a száját, elfintorodott. Az alkohol és a cigarettafüst ott érződött a lélegzetén, fehér atlétája mocskos volt, bűzlött. Derekához nyúlt és egy laza mozdulattal kirántotta övét a tartójából, majd halk röhögés közepette összehajtogatta.

- Ilyenkor hazajönni? Bezzeg az én időmben... Ott volt ám fegyelem - nevetgélt az ő különös hangján, majd a lépcső előtt álló remegő alakra pillantott - De te! - ordította el magát - De te, istencsapása, ilyenkor hazajönni? - üvöltött, majd ellökte a kisebbet. A fiú a hanyatt esett a lépcsőre, de rögtön fellökte magát, és felfele próbált futni. Épphogy két lépcsőfokot megtett, mikor érezte, hogy valaki vadul nyakon ragadja, és visszarántja a hideg kőpadlóra, és ismét ellöki. 

- Kölyök! Te ne menekülj előlem - a férfi hangja olyan volt, mint aki megvadult. Dühében rugdosni kezdte, majd később a rúgások mellé csatlakozott a derékszíj is, ami a lába előtt fekvő alak hátán csattant legalább ezerszer, mikor a férfi hirtelen abbahagyta a verést, és eldöcögött a konyhába piáért. Amikor visszatért, az említett "kölyök" pár centiméterrel arrébb vánszorgott. Arca verejtékezett, haja szemébe lógott és lélegzetvétele eléggé szapora volt. Halkan könyörögni kezdett a felé tornyosuló alaknak.

- Ne, ne! Kérem - mondta gyenge hangon - Ne bántson - nyögte. Majd mikor az öv újra és újra lecsapott, és a verésre ítélt hátán néhány üveg még ripityára tört, a Raystone ház csendjét egy velőtrázó sikoly verte fel.