2013. december 27., péntek

01

Sziasztok. Meg is írtam az első részt, köszönöm a visszajelzéseket, el sem tudjátok képzelni, mennyire feldob ez engem!:) Ti vagytok a legjobbak, imádlak Titeket. . Csatlakozzatok a csoportba is [katt], hogy mindenről értesüljetek, beszélgessünk; dobjatok fel egy témát, mindig csak pár ember reagál a kiírásaimra. :(  Olvassátok el az első részt és pipáljatok, komentelhetek; és ne feledjétek, Ti vagytok a legjobbak!  ♥
Nézzétek meg a "Díjak" fület, annyi díjat kaptam, hogy besorolom őket a karácsonyi ajándékok közé. Köszönöm!!!:)
U.I.: Rettenetesen hálás vagyok a 61 feliratkozóhoz!

Amelia Finnick

 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Lila foltok és csokoládé



a j á n l o t t   z e n e
Mikor másnap a fiú magához tért, feje lüktetett. Kinyitotta a szemeit, és megpillantotta maga fölött a málló vakolatot, ami a szobájának betonját takarta. Mikor kezét oldalra nyújtotta, testét egy villámcsapás szerű fájdalom járta át, és bevillantak neki a tegnap este történt események.
Soha többet nem megyek ki tíz után - gondolta, de valahol legbelül érezte, hogy ez így nem teljesen igaz, nem fogja betartani esküjét. Óvatosan feltápászkodott, kez
eit a háta mögé tette, és mikor végignézett mezítelen felsőtestén, felszisszent. Testét kék és lila foltok borították, fehér bőrén még jobban átütöttek a véraláfutások, mint egy átlagos emberén, és a fájdalmat is erősebbnek érezte. Finoman végigsimított kezével a mellkhasán lévő nyomokon. Beleborzongott, majd ledobta magáról a vékonyka takarót, ami védte, miközben aludt. Lassan a picinyke ablak előtt álló asztalhoz lépett, levette pizsamáját és helyette magára öltötte fekete színű hosszú ujjú pólóját, a terepmintás katonanadrágot és végül az el nem hagyható méregzöld színű kapucnis fölsőt, ami egyaránt védett az esőtől és a széltől is. Felkapta a rozoga szék mellett heverő kopott válltáskáját, becsatolta a pántjait majd kisietett a szobájából. A lépcső fele tartva belepillantott a piszkos tükörbe, ami a fürdőszobaajtóval szemben állt, és elégedetten nyugtázta, hogy semmi nem látszik meg a tegnapi esetből. Ugyanúgy nézett ki, mint tegnap, vagy tegnapelőtt, mikoris nem kapott egyetlen egy taslát sem édesapjától. Lerobogott a lépcsőn, és kiment a konyhába. Nyugodt volt, tudta, hogy apja nincs odahaza - csütörtökönként elment a városba, hogy piát vegyen, ami érdekes módon egy napig tartott. Körül sem nézve a hűtőhoz gyalogolt, kinyitotta; elkezdett kutatni benne. Mikor belepillantott, elmosolyodott és gyorsan kivett néhány dolgot, amivel kihúzza majd estéig, majd visszacsukta a hűtőajtót, aztán boldogan beleharapott. A finom csokoládé íze átjátra a száját, behunyta szemét, és boldogan élvezte az ételt, ugyanis tegnap csak egy májkrémes szendvicset evett, amit az egyik osztálytársa sózott rá, mondva: neked nagyobb szükséged van rá, és elment a büfébe. Amikor kinyitotta a szemét, az első dolog, amit megpillantott édesapja kimeredő gülüszemei voltak. A fiú hátrahőkölt és a háta mögé rejtette a csokit, de tudta, hiába - már lebukott.
- Hogy merészeled...! - kezdte dühös hangon, majd mikor a háta mögött egy nő megköszörülte a torkát leengedte kezét.
- Az ételt én vettem. Kétlem, hogy megtilthatnád, hogy a gyerek megegye - a nő hangja fagyos volt, mint a jégcsap, mégis rejtőzött mögötte egy kis félénkség.
A férfi arca eltorzult a dühtől, nem volt hozzászokva, hogy valaki más, főleg, hogy egy nő, dirigál neki.
- Az én gyerekem is, te kurva. Azt csinálok vele, amit akarok! - üvöltötte, majd a nő felé közeledett.
William anyja aprónak tűnt, mikor a férfi megpofozta, és még akkor is törékenynek látszott, mikor
 a fiatalember védelmére kelt, és ráordított apjára.
- Hagyd abba! - kiáltotta, majd néma csend borult hármójuk közé. A férfi dühösen megfordult, szemeit meresztette  a suhancra, és ingerülten felmordult.
- Kussolj!
Hangja rekedtes volt, lehelete bűzlött a piától, és ahogy kinyitotta a száját, látni lehetett sárgás fogait. A fiú megremegett, de feszesen kihúzta magát. Félt, hogy látszani fog hogy tart az apjától, ezért kezét ökölbe szorította, állát dacosan felemelte.
A rongyos ruhákba öltözött férfi kezéből kiesett a whisky-s üveg, hangos csörömpöléssel ezer darabra törött a piszkos padlón, majd lehajolt és felvett egy darabot. Szemében mérhetetlen fájdalom látszott, megviselte, hogy az utolsó üveg itala így végezte. Pár percig farkasszemet nézett fiával, és lassan megértette, hogy a suhancnak hívott illető elérte azt a kort, mikor nem bújik el apja szikrázó tekintete elől.
Williamban harc dúlt, miközben apjával összenéztek - egyrészt, mert tartott apjától és másrészt pedig szeretett volna némi önállóságot, legalábbis, hogy olyanokat tömjön magába, amit szeretne is.
A férfi csalódottan fújtatott, majd hangosan kivonult a helyiségből. Az anya kikerekedett szemekkel meredett fiára, majd szipogott párat és ő is kiviharzott a konyhából.
A fiú csalódottan meredett maga elé, elvárt volna egy kis köszönömöt anyjától, vállat vont majd halkan kisietett az előszobába, ahol magára vette kopott fekete kabátját és a lyukas orrú bakancsát.
Amint kilépett az utcára, hunyorogni kezdett és szorosabban húzta össze a kabátot magán - a felkelő nap fénye még nem melegítette fel a levegőt, hűvös volt. Az járdáról lelépve körülnézett, majd mikor látta, hogy semmi nem közeledik, átsietett. Az iskoláig vezető utat gondolataiba mélyedve tette meg és arcára semleges kifejezést erőltetett, mikor az iskola kapujában rámutogattak és kinevették.
Az iskola kapuját átlépte,  elsietett az osztályterme felé, megviselt kabátját a fogasra rakta és leült a helyére.  Táskájából előrángatta az irodalom füzetét, olvasni kezdte. Lejjebb csúszott a székén, mikor a terem megtelt diákokkal - az osztálytársai szállingóztak az iskolába, egymással beszélgettek nevetgéltek; mindenkinek meg volt a bizonyos barátsági köre, csak William-nek nem, egyedül volt, és folyton magányos. Vágyott egy barátra, akinek kiönthetné a lelkét, de mindenki megvetette, ahova ment, mindenki elítélte külseje miatt. Mint általában, egyedül ült az osztályban és csendben várta, hogy becsöngessek és megjelenjen a tanár. Mikor bejött, felemelkedett helyéről, megvárta, míga hetes tisztelettudóan jelent, leült a helyére és remegve várta, hogy kit szólít fel a tanár felelni...

21 megjegyzés:

  1. Drágám!
    A soraidat olvasva rá kell jönnöm, hogy bizony te aztán a blogger egyik legnagyobb gyöngye vagy. Olyan tehetséges vagy, hogy azt szinte lehetetlen szavakba önteni. Annyira vártam már, hogy hozd az első rész, konkrétan belehaltam... Szerencsére túléltem, és elolvashattam :)
    Várom a következő részt. Remélem abba nem fogok belehalni. <3
    ui: MIÉRT itt hagytad abba? Ez nem ér, gonosz vagy! ;)

    Ölel,
    Lucinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luceee avagy Zsó!
      Nem szeretnélek megölni, ne haragudj. :( És a tehetség nem igaz, de ettől függetlenül köszönöm szépen!
      Puszil, Amelia Finnick

      Törlés
  2. Annyira, de annyira gyönyörűen fogalmazol. *-* Imádom ahogy írsz :)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Amelia Finnick!

    Nem is tudom hol kezdjem a mondandóban. Először is biztos, nagyot robbantál az írok körében. Másodszor pedig eláll a szavam, ennyire jó blogot még sosem olvastam (nem nyalizni akarok)! A zenével együtt olvastam a sorokat, és magával ragadott a történeted. Úgy éreztem mintha én is ott lennék, és látnám, mi mikor és hogyan történik, átéreznék mindent, William meglepődését, mikor az 'apja' megjelent a konyhában, s mikor kiállt magáért. Végre találtam egy olyan blogot ami nem 10 m hosszú szövegen íródik - bár jó lenne e történetet úgy is olvasni-, és nem csak elmélkedés van benne. Már nagyon várom a következő részt. Tudom naphoz van kötve, mikor is hozod de akkor is mondom, hogy siess vele! :)

    Ölel: Fanny xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fanny!
      Nagyon szépen köszönöm a dícsérő szavakat - végtelenül jól esnek! Sietek vele, ígérem:)
      xoxo

      Törlés
  4. Kedves Amelia Finnick!

    Igazából csak ismételni tudnám az előttem szólókat, ezért nem írok sokat.
    Nagyon megfogott, ahogyan leírtad a cselekményeket. Magam elé tudtam képzelni az eseményeket, aminek jóvoltából, én is részese lehettem a történetnek.

    Egyedül az bántott, - ami igazából az én hibám, - hogy elfelejtettem a zenét elindítani és csak akkor vettem észre, amikor már befejeztem az olvasást...

    Ölel: Heaven Coyer

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Heacen Coyer!
      Köszönöm! Ami a zenét illeti, mindig a kép alatt lesz, remélem, legközelebb megtalálod.
      Millió puszi, Amelia

      Törlés
  5. Kedves Amelia!
    Kíváncsian faltam soraidat, mikor megláttam az új részt. Most sem okoztál csalódást, fantasztikusan írsz, és nagyon tehetséges is vagy. A prológus elolvasása után sokáig fantáziáltam arról, hogy milyen lesz az első rész. Azt hiszem most még többet fogok ezen gondolkodni, mert egyre jobban szeretem olvasni a történetedet. Az is tetszik, hogy harmadik személyben írsz, ilyet nem sok blogon látni. Talán ezért is ez az egyik kedvencem. Megvan benne minden, ami kell: egyedi, izgalmas, és gyönyörűen van fogalmazva. További sok sikeres blogolást.
    xx Lisa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lisa P.!
      Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy:)

      Törlés
  6. Drága Amelia!
    Valahogy eddig még nem sikerült olyan blogot találnom, ahol ennyire vártam az új fejezeteket, és örültem meg, mikor végre megláttam az olvasott blogok között, hogy felkerült. Egy dolgot sajnálok, hogy ilyen gyorsan a végére is értem, komolyan még egyszer megnéztem, hogy most tényleg vége van, vagy csak én vagyok ilyen figyelmetlen. Már annyira beleéltem magam.
    Imádom, minden sorát imádom, és fogalmam sincs, hogy fogom kibírni a következő fejezetig.
    Ezerszer ölel,
    Ruta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ruta!
      Ígérem, a következő rész hosszabb lesz, és ne aggódj, hamar elrepül az idő a következő fejezetig!:)
      Millió puszi, Amelia Finnick

      Törlés
  7. Drága Amelia!
    Bevallom őszintén, először ódzkodtam a történetedtől, mert nem igazán szeretem a meleg blogokat – nem vagyok rasszista, mellékszereplőkbe szeretem őket –, de most kivételt tettem, miattad. Nem igazán tudom hol is kezdjem, hiszen nem szeretnélek megbántani és én az alul írtakat csak építőkritikaként mondom! Remélem, tényleg nem veszed sértésnek, tudod, hogy imádlak!
    Elsősorban nekem túl rövid lett a fejezet, én jobban szeretem a minimum négy oldalt, amibe tényleg el tudunk merülni, mert ebbe, mikor már sikerülne már vége is. Másrészt nekem rengeteg a szóismétlés benne, vagy is inkább a „majd” szócska, ami nagyon-nagyon aggasztó! Nézd át alaposan, hogy ne legyen helyesírási hibád, és ezeket a gonosz kis „majd”-okat is el tudod kerülni, ha az egész mondatot átfogalmazod. Nekem is meggyűlik a bajom pár szóval, nagyon jól tudom, ezért teljesen megértelek. Néhány szó helyett használj mást, mondjuk a „pia” helyett inkább az „alkoholt”, mert szerintem úgy szebb, nekem az előbbi nem is igazán tudom mire emlékeztet.

    Igazából szerintem nincs olyan szó, hogy „tasla”, csak tasli, de ezt csak mellékesen megjegyzem, lehetséges, csak véletlenül elgépelted.
    Azt hiszem ennyit szerettem volna, de még egy jó tanács: Előbb írd meg a fejezetet a publikálás előtt, mert úgy sokkal jobban le tudod ellenőrizni. Az is egy jó megoldás, ha utána átküldöd valakinek, hogy nézze át, mert egy külső szemlélő észreveszi az esetleges stilisztikai, helyesírási hibákat és a szóismétlés is szembetűnőbb. Neked már lehet nem tűnik fel, de másnak annál inkább.

    U.I.: Word dokumentumban meg tudod nézni xy szóból hányat írtál, szerintem használd!

    Remélem nem bántottalak meg!
    Ölel,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dia!
      Eszem ágában sincs sértésnek venni, még akkor sem, ha az első pillanatban tényleg bántónak érzem a dolgot, hisz tudom, Te csak segíteni szeretnél. A részek hosszúságát megfogadom, mert szerintem is kicsit rövid lett ez a rész. A szóismétléses tanácsod is megpróbálom betartani, ezért lehet, hogy Te leszel az az ember, akinek át fogom küldeni.
      Nincs tasla? Ne már. Én világéletemben azt hittem van, most átvert az univerzum!!!!
      Köszönöm szépen, örülök neki hogy elmondtad, így legalább tudok fejlődni (?).
      Millió ölelés, Amelia Finnick

      Törlés
  8. Említettem már, hogy szerelmes vagyok ebbe a blogba? Nem? Hát akkor most megteszem. Szerelmes vagyok ebbe a blogba. *^*

    VálaszTörlés
  9. Ez annyira hihetetlen.. *-* annyira gyönyörüen fgalmazol ! Ahogy olvasom... szinte olvadozok ! :3 Egyszerüen tökéletes !
    Mondhatnám én is azt, hogy szerelmes vagyok belé !
    Annyira Imádom !
    Könyörgöm nagyon siess a résszel ! Alig tudom kivárni ! *-*

    VálaszTörlés
  10. Drágám!
    Igazából nekem még nagyon új ez az egyes szám harmadik személy, szerintem sokkal nehezebb ebben írni, mint egyes szám elsőben, így az esetleges akadozottságtól eltekintenék, hiszen nem szeretnélek kritizálni, főleg, hogy nekem sem megy jobban. A történet viszont nagyon is tetszett, ötletes és végül is az érzelmek a helyükön voltak, ami elég nehéz egy ilyen szomorú (nyomasztó témát feldolgozó) blognál anélkül, hogy engem személy szerint ne kergessen az őrületbe. Csak gratulálni tudok :) Ahogy a sok-sok elismeréshez is, mivel megérdemled <333
    Millio puszi Xx várom a folytatást és Sok Sikert az Új Évhez! :) én itt leszek neked 2014-ben is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Béébi.
      Simon Baker még él, és virít a szobám falán. Köszönöm szépen, és már 2014 is van, csak én lusta voltam, és nem válaszoltam a kommentekre.
      Köszönöm, és majd írok fosbukkon.:)

      Törlés
  11. Drága Amelia!
    Érdekesnek találtam a történetet a tartalom alapján, de még nem győzött meg arról ez a fejezet, hogy valóban olyan lesz, amilyenre számítok. Nagyon rövid fejezet lett, s szinte semmi nem történik benne, ami zavar, ugyanis kicsit jobban elmélyedhetnél a cselekményekben, hogy hosszabbra nyúljon egy-egy leírás, mert megvan hozzá a tehetséged, csak még nem tudod rendesen kihasználni véleményem szerint. Remélem a következő fejezetek hosszabbak és tartalmassabbak lesznek! Sok sikert!
    Puszil; Skyler

    VálaszTörlés